A Jogi Lexikon kapcsán folytatott tárgyalások rávilágítanak arra, hogy milyen fontosak a visszajelzések, s bizony egy szerződés aláírása kútba eshet amiatt, mert a felek elképzelései eltérőek. Ha erről a szerződni kívánó partner nem értesül – visszajelzés hiányában -, az végzetes következményekkel járhat az együttműködésre nézve. Szerencsére ma ez nem így történt.
Épp egy ilyen visszajelzésre volt szükségem. Kicsiben gondolkodtam, s bizony ez hiba volt. Ha nem figyelmeztetnek erre, sosem jövök rá. De szerencsére ez nem így alakult, s így van lehetőségem megosztani ezt veletek.
Talán sokan hallottunk már arról, hogy a Google elindította a wiki-konkurens tudásmegosztó portálját, mely egyszerűen a knowledge szóból eredeztetett Knol nevet kapta. Bár célját tekintve mindkettő azonos, mégis egy jelentős eltérés mutatkozik a kettő között. Nevezetesen: a Wikipédiában nem az a fontos, hogy ki írta az adott szócikket, hanem az, hogy amit megosztott másokkal mennyire kerek, mennyire pontos, milyen részletes. Ez rejti a közösség titkát. Mindenki hozzáadhat, bárki elvehet, a fő csak az, hogy megfeleljen bizonyos színvonalbeli elvárásoknak. Majdnem ilyen a Knol is. A Knol esetében az eltérés abban mutatkozik, hogy ott pontosan tudni lehet, hogy ki írta az eredeti szócikket, illetve a szerző felügyelete alá tartozik, hogy elfogad-e másoktól észrevételeket az írására vonatkozóan, mellyel aztán ki is egészítheti a sajátját, ha úgy gondolja. A maga módján talán mindkettő sikeres, de felmerül egy kérdés: együtt a kettőt nem lehetne?
A válasz pedig az, hogy dehogynem, sőt! A Jogi Lexikon még elég friss vállalás, simán elindulhat egy ilyen irányba, ha megfelelőképpen kommunikálom (”kitaposom”) az ösvényt.
A Jogi Lexikon ideális alkotótáborát alapvetően két részre lehet bontani. Az első és legaktívabb közösség a joghallgatóké, hiszen mi félévről félévre rá vagyunk kényszerítve arra, hogy számot adjunk a tudásunkról az oktatóinknak. Hogy minél simábban vegyük az akadályokat, tételeket dolgozunk ki. Ezek a tételek pedig több éven keresztül – akár módosulnak a megírás alapjául szolgáló jogszabályok, akár nem – kézről kézre járnak. A joghallgatók közösségéről azt kell tudni, hogy a tudás, amit megosztanak velünk, a jéghegy csúcsa. Amit tételként tehát kidolgozunk nem több, mint bevezető a jogtudományok rejtelmeibe. Gyakorlati megvalósulásukról vajmi keveset tudhatunk. Éppen emiatt talán erre a csoportra illik a leginkább a wiki-filozófia, vagyis az “anonim” alkotó közösség kifejezés.
A másik tábort a végzett, és a jogtudományok gyakorlati érvényesülésében több éves tapasztalatot szerzett jogászok alakítják. Az ő tudásuk lehet egyedi, hiszen mindenkinek az egyéni motivációikon alapuló olvasottságukon múlik, hogy mennyire jártasak az adott jogi témakörben. Emiatt is felmerül egy igény bennük, hogy a tudásuk közzétételéhez a nevüket adhassák. Rájuk a knol-filozófia illik a legtökéletesebben. A hibát pedig én ott követtem el, hogy nem voltam tisztában – joghallgatóként – azzal a jártassággal, tapasztalattal, melyekkel ők bírnak. Összemostam volna a két tábort, és ezzel hatalmas hibát követtem el. Szerencsére következmények nélkül maradt, hála a visszajelzésnek.
Ismeretlen, kitaposatlan utakon igyekszem a megfelelő irányba haladni, hogy megfeleljek minden elvárásnak, igénynek. Törekszünk a jóra, a tökéletesre, az igényesre, de visszajelzések nélkül vakon botorkálunk.
